2011. augusztus 30., kedd

Burgasz


Az utazásunk első állomása. Vigyázat, hosszú :P

Este Szolnokon maradtunk. Lilla is hazament a szüleihez és én is. Még megpróbáltam aludni valamennyit a hajnali kettes indulás előtt. Olyan két órát sikerült is, ami sokkal kevésbé tűnt hatékonynak, mint ugyanennek a délután való megjátszása.

Négy körül értünk végül Ferihegyre, mindkettőnket elkísértek a többiek. A repülő 5:10-kor indult és 6:20-kor (ami itt már 7:20 volt) szállt le. A táskánkat szerencsére nem viselte meg annyira a reptéri legények bánásmódja, nem tört össze, és nem szakadt le semmi.
A repülőút körülbelül 14e Ft volt fejenként.
A reptéren megtudtuk, hogy majd a 15-ös busz visz be minket Burgasz belvárosába.A busz olyan 35 percig ment, a buszjegy pedig 1 levába került (0.5€). A város alapvetően elég furcsa, mert első ránézésre szép, másodikra már kifejezetten csúnya, harmadikra meg nagyon szép.
Szóval amikor a buszból először megpillantottuk egész jó kis tengerparti városkának tűnt.
Aztán ahogy jobban befelé haladtunk már sokkal jobban lehetett érezni a szocializmus egykori hatását.

Nem nagyon tudtuk, hogy hol kéne leszállnunk a buszról, így vártuk, hogy hol fognak sokan leszállni. A választásunk végül félig kényszerből a végállomásra esett, ami egyébként pont jól jött ki, mert nem csak a buszpályaudvar, de a kikötő és a vasútállomás is itt volt.
Gyorsan vettünk is magunknak valami reggelit felhasználva Lilla orosz nyelvtudását, (ami így utólagos tapasztalatom alapján körülbelül a ciril betűk elolvasása, 1-10 macska, víz, igen nem szintet jelenti) és az activityben szerzett tapasztalatainkat.
Az egyik dolgok bukekként sikerül identifikálni, szóval erre gyorsan le is csaptunk biztos ami biztos. A joghurt esetében már van egy olyan érzésem, hogy 50-50-et sikerült nyernünk valami más fehér cuccal szemben, a szerencse viszont ezt a kakónál gyorsan vissza is adta, mert valami olyan dologra sikerült rámutatni, ami olyannyira nem volt kakaó, hogy én még abban is kételkedek, hogy direkt emberi fogyasztásra szánták. Nekem beleszagolni is elég volt ahhoz, hogy lemdjak róla (darált garnélarák és romlott sör keveréke volt kb), Lilla azért jó vendégként kétszer is megkóstolta a boza bomaks névre hallgató lötyit - hátha másodjára megjavul - de végül azt mondta hogy valószínűleg ez volt a legrosszabb dolog amit életében megkóstolt (és Lillát ismerve ez azért elég nagy szó).
Ezután következtek a komolyabb meglepetések. Mert az, hogy a kalauz, meg a burekárus nem tud angolul az még rendben van, de azt azért nem gondoltuk, hogy ez olyannyira természetes dolog náluk, hogy az emberek nagyrésze még annyira sem tud angolul, hogy azt megértse, hogy "two" meg "yes". És ez most nem vicc (sajnos).
A turistainformációnál lévő 40-es hülgy miután megkédeztem, hogy tud-e nekünk segteni ilyen finnyás-értetlen-gőgös arcot vágott, majd miután kitartóan próbálkoztam hogy "burgasz" és "map" és mutattam a térképet (már amennyire egy térképet el lehet mutogatni) felhúzta a szemöldökét, megrántotta a vállát, finnyantott mégegyet a szájával, és folytatta a számok bekarikázását a papírján. Mi azért egy ideig próbáltunk tisztelettudóan viselkedni, és nem hittük el, ami éppen velünk történik, de aztán amikor bejött egy Bolgár férfi és a néni felnézett, és elkezdett a fejünk mellett vele beszélgetni szépen lassan kisomfordáltunk a szobából.
Ez nem kifejezetten hozta meg a kedvünket Burgashoz. Nem tudom, hogy ki töltötte ki az EU jelentkezési lapjukat helyettük, de attól tartok ez hosszútávon nem fog az előnyükre válni.
Szállást találni nehezebb volt, mint ahogy azt elsőre gondoltuk. Leginkább azért, mert nincsenek hostelek, csak hotelek. Ha értenének más nyelven, mint a sajátjuk talán valaki elmagyarázná nekik, , hogy mivel megszűnt egy rakat határ, nagyobb a mozgás az országok között, és hogy mivel olcsóbb lett az utazás, többen is utaznak, és az olcsóbb szállásokra is lenne kereslet. Na mindegy.
Rátaláltunk az Isztambulba tartó buszra is, minden nap megy dél körül és éjfél körül. Ez 60 levába fog kerülni. Bevallom őszintén kicsit csalódottak voltunk az első tapasztalatok miatt, és majdnem vettünk egy jegyet a ma déli buszra, de aztán az álmosság győzött, és képtelenek voltunk ellenállni egy szálloda klimatizált szobájának. A szállás így most egy napra kivételesen az előre eltervezettnél többe került, két főre ma este három fogásos vacsorával, és holnap reggel büféreggelivel 75 leva. Annyira végülis azért nem vészes, nagyon szép szobánk van internettel mindennel, és reméljük hogy a kaja is finom lesz (finom volt...).
Miután lepakoltunk és aludtunk kb egyig, körbenézünk mégjobban. Lillának sikerült kapcsolatot létesíteni egy helyi lakossal (megrökönyödésemben meg sem kérdeztem hogy hogy) aki elmondta neki, hogy jobban járnánk, ha elbuszoznánk Sozopolba, mert az egy szép kis város szép parttal. Ez olyan 35 kilóméterre van Burgasztól, a busz félóránként indul az állomásról, a jegy itt valamivel többe került, 4-4 leváért utaztunk kb 45 percet, aminek az eredménye az első négy oldal kiolvashatatlan naplóbejegyzés lett (nembaj, a lényegre úgyis emlékszem).
Na ezt az utat egyáltalán nem bántuk meg. Mikor megérkeztünk egyből tudtuk, hogy valami ilyesmire vágytunk már Burgasban is. Elképesztően szép hely homokos tengerparttal és bazinagy hullámokkal. Beültünk egy tengerparti helyre, ahol reményeink szerint a maradék levánkat ellőjük valami orbitális kajára. Majd még este írok, mert most hozzák éppen ki.

22:00
Holnap háromnegyed egykor utazunk Isztambulba, megvan a jegyünk. Reggeli után még tervezünk egy sétát, mert ma vacsora után elmentünk egy olyan irányba, amerre eddig nem voltunk, és kiderült, hogy Burgasz mégiscsak tökjó hely. Majd még teszek fel pár képet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése