2011. december 15., csütörtök

Bhaktapur


utazás a 15. századba
Az utolsó bejegyzés jön a nepáli utazásunkról. 
Mielőtt elhagytuk az országot volt még egy két dolog, amit szerettünk volna megnézni, vagy megcsinálni. Ezek közül sajnos nem jött minden össze időszűke miatt, de két olyan helyet sikerült még meglátogatni, ami kimaradt, de mégis kötelező mindenki számára, aki Nepálba jön. Az egyik ilyen az előző bejegyzésben elég felületesen bemutatott Pashupatinath, a másik pedig Bhaktapur. 
Bhaktapur a Kathmandu völgyben van, körülbelül 30 percre a fővárostól (ez 15 kilómétert jelent körülbelül). A régi newari város a 15. században Nepál fővárosa volt, a newari építészet és fafaragások megőrzése érdekében az UNESCO a világörökség részévé tette. Ennek okozataként Bhaktapur egy a civilizáció által majdhogynem érintetlen terület maradt. 
Szóval Bhaktapur a világörökség része lett, és folytatódott a középkori élet a városban, de aztán elkezdtek turisták jönni megnézni, és kicsit rosszul lettek, hogy emberszar van az utcán, meg meztelen 100 éves néni kötöget a földön törökülésben, és kicsit rámordultak a városra, hogy szedjék már azért össze magukat, amire ők a szokásos nepáli módon reagáltak, elkezdtek a turistáktól pénzt kérni azért, hogy a városban sétálgathassanak, és folytatták az utcára szarást.
Ez az egész országban mindenhol így van nagyjából, Bhaktapurban talán a legdurvábban, ugyanis ott 1000 rúpiát kérnek el a belépőjegyre, ami körülbelül egy heti fizetés, viszont egy árva lélek nem tisztítja az utcákat, és halott állatok vannak mindenhol. A világ egyik legkorruptabb országában sajnos még a mienknél is kevesebb százalékát fordítják ezeknek a pénzeknek a fejlődésre, pedig mondom, egy turista egy hétre kifizetne egy utcaseprőt alkalmanként.  Ettől függetlenül elkérik az ott csillagászatinak számító összeget, hiszen ezt a helyet 2000 rúpiáért sem lenne érdemes kihagyni, úgyhogy nyilván kifizeti mindenki. Ja igen kb egy tizedét arra fordítják, hogy őrök vannak a város minden pontján, hogy be ne menj. Ha-ha. Na mindegy, ezzel nem kell foglalkozni.
Az utcákon sétálva azt éreztük, hogy visszamentünk az időben a régi Nepálba. Fantasztikus érzés volt. Kiválogattam egy pár képet, amik sajnos nem hozzák a legutóbbi bejegyzés színvonalát, de azért remélem átadják a hangulatot. Egy kicsit sok, de még így is kitöröltem elég sokat, hogy ne legyen olyan hosszú a bejegyzés
(Hátul jobb oldalt a hindu isten épp valami emberféleségnek töri ki a nyakát)
Durbar square (nem biztos hogy ez az, szóval ne haragudjatok meg ha rosszul írtam)
Néhány jány európaias ruhákban, nagyon ritka, általában a leggazdagabb emberek lányai
Elefánt úr társaságában
Nyatapola templom, az én tapasztalataim szerint a legnagyobb a városban
Rengeteg iskolásgyerek mindenhol. Ebben látják a kiutat a nepáliak a szegénységből. Reméljük helyesen...
Nagyon szép cuccok figyingekért. Sajnos mi nem tudtunk ilyen dolgokat venni, mert oda kell figyelnünk az utazás miatt, hogy mennyi cucc fér a táskába
Állítólag Bhaktapurban lehet kapni a világ legfinomatt joghurtját, a "king's curd"-öt. Tényleg nagyon finom.
Véráldozat a Bhairav templom előtt
Tipikus newari építészet
Newari építészet #2
Sajnos a szemétfeldolgozás totális hiánya miatt a folyókba dobják a szemetet az egész országban. Nem véletlenül nem lehet még fogat sem mosni a csapvízzel. Két halott csirkét a kép készítése közben dobott bele egy nepáli ember mellettem egy műanyag zacskóban.  
Hindu optikai tunin egykét matricával, egy kis kecskevérrel, és egy esztétikusan felhelyezett kecskebéllel. Ezzel megnéznek az utcán.
Dattatraya Mandir
A templom bejáratát őrző urak. 
Egyre nehezebb elhinni, hogy a 21. században vagyunk
A híres pávás fafaragványok, esélyes hogy rosszul tudom, de talán a bordélyok falain volt. Najó ez nem biztos, maradjunk annyiban hogy jól néz ki és kész.
A koldulás itt is megy persze, "munka" előtt a nepáli kissrác, szerencsétlenségére ez a kép már azelőtt elkészült, hogy ő odabicegett volna hozzánk pénzért. 
Ilyenből van egy pár, de sajnos nem tudtam nem betenni ezeket, mert szerintem nagyon szépek
A néni lezavarja a galambokat a buzájáról. Vagy inkább csak arra sétál. A nepáliaknál nincs túl sok különbség a kettő között. 
Hát ennyi. Sok mindent láttunk, még több mindent nem láttunk, de azért ez a három és fél hónap valószínűleg egy életre szóló élmény volt, amit sosem felejtünk el. Mindenkinek azt kívánom, hogy legyen olyan boldog, mint mi :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése