2012. február 1., szerda

Célegyenes


egy hajrá a végére
Ez a szám most szerintem ide illik.
Sokáig nem írtam, mert nem volt olyan dolog, ami szerintem érdekes lett volna bárkinek is rajtam kívül. Visszajöttünk Kuala Lumpurból, kaptunk még egy hónapra pecsétet, újra kivettük a lakást, és a motort, és ment minden tovább úgy, ahogy eddig. 
Szerencsésnek érzem magam. Jó, hogy magyarok a barátaink, és a nap 95%ában magyarul tudunk beszélni. Jó, hogy meleg van, bár én szeretem a hideget is. Bár a nagyon hideget nem, de ennyi erővel a nagyon meleget sem, szóval kb olyan vagyok mint egy üveg vörösbor. 
Eltelik lassan a második hónap is Thaiföldön. Bár inkább azt kéne mondanom hogy Phuketen, mert nem vagyok biztos benne, hogy bármilyen következtetést vagy benyomást érdemes lenne az egész országra általánosítani. A lényeg az, hogy egy kis idő után, ha az embernek van igénye, akkor jobban meg tud ismerni egy helyet annál, mint ami egy 2-3 hetes kirándulás során lehetséges. 
Phuket nem véletlenül egy turistaparadicsom. 2-3 hét alatt valószínűleg mindenki feleségül akarja majd venni az egész szigetet, és kis szigeteket szülni neki. Aztán egy eltelik egy kis idő, és azt mondod, hogy azért na.
Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy Phuket nem jó, mert Phuket nagyon jó, de tökéletesnek egyáltalán nem mondható. Amit nepálban a fiúk csináltak azt itt a lányok csinálják. Csak másképpen. 
Ott egy szegény országban úgy tűnt, hogy a turisták egy egyetlen lehetőségei sok embernek - és ezáltal családnak - arra, hogy valahogy kimásszanak a szegénységből. És ezt a lehetőséget a lehető leginkább ki is akarták használni. 
És ott van Thaiföld. Tradícionálisan úgy néz ki a szitu, hogy a legkisebb lány gyermeknek kell eltartania az egész családot. Ehhez olyannnyira tartják magukat a thaiok, hogy amennyiben a "legkisebb lány gyermek" véletlenül szemtelen módon fiú lesz, ők lányként fogják felnevelni csak azért is. Innen jönnek a ladyboyok, a kukisbácsik, akikre mi naívan azt gondoljuk, hogy transzvesztiták. 
És nem. Ők a harmadik nem. Na ezt megfogalmaztam. Szóval van fiú lány és fiúlány. Hihetetlen, de ezek a srácok lányként nőnek fel, vagyis fiúlányként csecsemő koruktól, és aztán vagy a kabaréba, vagy a bárba, vagy egy kis vegyesboltba mennek dolgozni. Szóval nem ezek az emberek az őrültek, hanem a szüleik. Vagy a fene tudja. 
Szóval ott van Thaiföld. Legkisebb lányként, vagy fiúlányként benyújtja neked a család az igényt, hogy akkor mi lenne, ha eltartanád őket. Mit teszel? És ott egy rakat nyugdíjas német meg ausztrál bácsi a tengerparton, aki csak arra vár, hogy még egyszer utoljára bevetésre küldhesse az öreg tábornokot. Másnap még el is visz ebédelni, meg alhatsz nála, sőt, ha szerencséd van kifizet egy hónapra, hogy legyél a barátnője, ha nagy szerencséd van meg elvesz feleségül, és onnantól kezdve majd ő eltartja a családodat. Nem csoda, hogy erre mennek. Elmész vele egy szarabb és hidegebb helyre is simán, csak fejeződjön be ez az őrület, és ne neked kelljen már eltartanod a családot. 
Vagy pedig ott a második opció. Szüljél gyorsan gyereket, legyen meg a legkisebb lány, nőjön fel, és onnantól új vendég mosogat alapon már övé a felelősség. 
Az itteni kurvák nagyrészének már van otthon egy gyereke - elvégre jobb két vasat tartani a tűzbe - de azért simán elmennek veled akár több hónapra is, csak fizess nekik mindent. Meg még pluszba adj nekik egy előre meghatározott "havi fizetést". Egy kis idő után könnyű elfelejteni az egészet, és elhitetni magával az embernek, hogy valóban barátnője van. És igazából van is, csak nem olyan, mint ahogy azt mi az európai buksinkkal elképzeljük. És hogy megéri-e még így is? Azt mondják, hogy meg. Én nem tudom, és kár is lenne ítéletet mondani az egész felett. Nézőpont kérdése és kész. A mostani helyzetemet semmiért nem adnám oda, de ha egyedül jöttem volna, lehet én is belecsúsztam volna egy "bérbarátnőbe". 
Na de nem is akarom tovább feszegetni ezt a témát, igazából azt szerettem volna leírni, hogy mi van most és hogy mi lesz a jövőben. 
Most az van, hogy két hét múlva jár le a pöcsét, és igazából mi mostmár úgy terveztük, hogy nem jövünk vissza mégegyszer. Február 16-án jár le a vízum, és előtte még szeretnénk bangkokban eltölteni pár napot, szóval már nincs sok időnk a szigeten. Bangkokból aztán busszal szeretnénk eljutni Kambodzsába, Siem Reap-be, ahonnan pár nap után Laoszba (Pakse) indulunk tovább. Ott gyakorlatilag csak a déli csücsökben leszünk, és lesz egy kis dzsungelezés, aztán vissza Kambodzsába, és irány délfelé (S'Ville), egészen a tengerig. Onnan vissza a fővárosba, Phnom Penhbe, ahonnan fixen megvan, hogy repülünk március 4-én a már ismerős Kuala Lumpurba, de sajnos (vagy nem) 3 órával a leszállás után indulunk is tovább Londonba. 
Londonban 3 éjszakát szeretnénk eltölteni, de még nem sikerült bemákolni szállást valakinél. Ez remélem összejön márciusig, és itt is sikerül magyarokkal összefutni (meg aludni a kanapéjukon hehe).
És aztán vélhetően március hetedikén fél év után végre Budapest lesz kiírva a reptéren célállomásnak. Így a most következő időszak 6 országot foglal magába, ami egy méltó hajrája lesz a mostani kirándulásunknak.
Hogy mi a konklúzió?
Joe szerint ez a dal ratyi, szerintem meg ő ratyi =)
(egyébként jobbulást neki, mert épp a Phuket International kórházban van sajnos)
Andrisnak (aki a legutóbbi bejegyzés óta nem fut valami jól pedig azt kívánom, hogy fusson ev felett ismét. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése